Bemutatkozás

Szeretettel köszöntök minden kedves látogatót!

Takács Eszter vagyok, az Eszter-Házi Drótos kennel tulajdonosa.
"Pályafutásomat" Vas megyében, Szombathelyen kezdtem, majd költöztem fel Pest megyébe.
Kutyás történetem nagyjából 10 éves koromig nyúlik vissza, habár előtte is az állatok nagy rajongója voltam, de városi gyermekként nem túl gyakran adatott meg (kivéve vidéken, a nagyinál), hogy testközelbe kerüljek állatokkal, legyen az társ- vagy haszonállat. Mindig is keverék kutyák vettek körül, soha nem is vágytam a kiállítások forgatagába, a vadászatot meg csak Fekete István műveiből ismertem.
Egy tragédia aztán mindent megváltoztatott, és elérkezett az a kérdés, hogy ÉN milyen fajtájú kutyát is szeretnék... Egy nagyon kedves barátnőm jóvoltából már korábban megismertem a kiállításokat, és valahogy mindig a vizslás ringnél ragadtam le, habár akkor még jócskán visszahúzott a szívem a keverékekhez ill. az őrző-védő fajtájú kutyákhoz, merthogy a "klasszikus" vidéki kutyaiskola emlékei sem múltak el nyomtalanul. Aztán persze nagyon meg kellett mindazt gondolni, hogy akkor még egy lakótelep közepébe, 47 nm-re milyen kutya is való...
A vizsla lett végül a kiválasztott, a drótos egy abszolút véletlennek volt köszönhető, mikor is megláttam egy drótos gyereket, aki a végletekig összemocskolta magát egy jó kis pocsolyában, szakálláról csorgott le a sár, és mindehhez az a szemöldök...szóval így lettem egycsapásra a drótos magyar szerelmese.
Aztán követték egymást az események, majd alig 2 héten belül egy 13 hónapos suhanc boldog gazdája lettem. Ő volt Dennis. A szerelem a fajta iránt egyre mélyebb lett, majd megismertem a fajtát teljes valójában is, és elhatároztam, hogy nekem továbbra is ilyen KELL. Aztán már sokkal tudatosabban, régi vágyamat megvalósítva elhoztam egy ördögfiókát a Csővárberki kennelből, kutyás életem egyik legjobb döntéseként.
Tücsi sokmindenre megtanított, és Denivel ketten maximálisan kiegészítik egymást, ami a velük való együttélést illeti. Nálam a kutyák társak, kölcsönös tisztelet és barátság van köztünk, igyekszem nekik mindent megadni, ami a fizikai és szellemi fejlődésükhöz szükséges, cserébe persze ők is megtesznek (majdnem:) ) mindent, amit kérek tőlük.
Számomra Tücsi testesíti meg az ideális (sajnos nem mindennapi) temperamentumú, anatómiájú, ízig-vérig vadászkutyát, akiben benne van az a fajta tűz és elképesztő munkavágy, amit rendkívül fontosnak tartok, amivel tovább akarok dolgozni, és tenyészcélként tűztem ki magunk elé.



Rendszeresen veszünk részt több közeli és távolabbi vadásztársaság apróvad vadászatain is, igyekszünk eredményesebbé tenni vadászataikat, és persze nem utolsó sorban saját és kutyáim szórakozása is mindez.
A vizslázás életforma, és ahogy nagyon sokmindent, ezt is szívvel és "ésszel" kell csinálni, én igyekszem mind a két feltételnek lehetőségeimhez és képességeimhez képest megfelelni, hiszem azt, hogy eredményeket nem csak mennyiséggel lehet elérni. Hiszem azt, hogy folytatnunk kell az elődeink által megkezdett munkát, tiszteletben tartva az elképzeléseket, a célt, taposni tovább azt a bizonyos rögös utat.

Ezúton is szeretném megköszönni Gábornak és Katinak ezt a két remek kutyát, remélem büszkék/büszkék lesznek ránk!

Takács Eszter
Göd, 2010. február